Történet

Az Európai Számvevőszéket akkor hívták életre, amikor az Európai Közösség (az Európai Unió elődje) a polgárok felé történő elszámoltathatóság tekintetében célul tűzte ki a demokratikusabbá válást. Ennek során két különösen fontos fejlemény volt az Európai Parlament jogkörének kiterjesztése a költségvetési ellenőrzés területére, és az Európai Közösség költségvetésének teljes körűen saját forrásokból történő finanszírozása. A Közösség felismerte, hogy szükség van egy valóban független külső ellenőrre is, aki segíti a Parlamentet és a Tanácsot a pénzügyek demokratikus kontrolljának biztosításában. A Közösség 1958-as alapítása után ezt a feladatot egy kisebb ellenőrző bizottság végezte, amely, mint később egyre inkább nyilvánvalóbbá vált, nem rendelkezett a szükséges jogkörrel és erőforrásokkal a gyorsan növekvő költségvetés megfelelő ellenőrzésének biztosításához.

Az Európai Számvevőszék megalakításához Heinrich Aigner, az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának elnöke adta a lendületet, aki 1973 óta erőteljesen érvelt egy közösségi szintű külső ellenőrzési testület létrehozása mellett. A Számvevőszéket 1975. július 22-én hozta létre a Brüsszeli Szerződés, és 1977 októberében kezdte meg működését, luxembourgi székhellyel. Hans Kutscher, az Európai Bíróság akkori elnöke a Közösség pénzügyi lelkiismeretének nevezte a Számvevőszéket.

 

A Számvevőszék 1993. november 1-jén, a Maastrichti Szerződés hatályba lépésével vált teljes jogú európai intézménnyé. Azzal, hogy egyenrangúvá vált a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Parlamenttel, a Számvevőszék erősíteni tudta függetlenségét és tekintélyét. A Maastrichti Szerződés vezette be az azóta a Számvevőszék fémjelzett termékévé vált éves megbízhatósági nyilatkozatot, az uniós beszámoló megbízhatóságáról és az azt alátámasztó tranzakciók szabályszerűségéről szóló ún. DAS-t is.

A Számvevőszék szerepe 1999-ben az Amszterdami Szerződés hatálybalépésével tovább erősödött, mivel ez a szerződés megerősítette a Számvevőszék függetlenségét és ellenőrzési jogkörét, kiterjesztve azt újabb szakpolitikai területekre is. A szerződés kiemelte a Számvevőszék szerepét a csalás elleni küzdelemben, és lehetővé tette, hogy az Európai Bírósághoz forduljon előjogainak a többi uniós intézménnyel szembeni védelme érdekében.

A 2003-as Nizzai Szerződés megerősítette azt az elvet, miszerint a Számvevőszék tagállamonként egy tagból áll, és kihangsúlyozta az intézmény által a tagállami ellenőrző szervezetekkel folytatott együttműködés fontosságát.

 

A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés ismételten megerősítette a Számvevőszék megbízatását és uniós intézményi státuszát. A szerződésnek a Számvevőszéket érintő további jelentősége abban áll, hogy változtatásokat vezetett be az uniós források kezelésére és elszámoltathatóságára vonatkozóan azáltal, hogy megerősítette az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési jogkörét és kihangsúlyozta a tagállamoknak a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos felelősségét.

Az Unió változásával párhuzamosan fejlődött intézményünk szervezeti felépítése is. 1977-ben még csupán kilenc tagból és 120 alkalmazottból álló Számvevőszék ma már 27 – öt kamarában tevékenykedő – tagot és közel 900, különböző tagállamból származó szakmai és igazgatási területen tevékenykedő munkatársat számlál. Az uniós tagállamokban és más országokban működő nemzeti legfőbb ellenőrző intézményekkel egyenrangú Számvevőszék arra törekszik, hogy a közszféra-ellenőrzési munka fejlesztésének élvonalában legyen, és más legfőbb ellenőrző intézményekkel együttműködve szakmai standardokat és jó módszereket dolgozzon ki.

Fennállásának 35 éve során az Európai Számvevőszék igyekezett hozzájárulni az uniós pénzgazdálkodás fejlesztéséhez azzal, hogy olyan kiváló minőségű termékeket állít elő, amelyek tükrözik az uniós fejleményeket és az érdekeltek változó igényeit. Az elmúlt 35 évben az Unió új tagállamokkal bővült, új hatásköröket kapott és új európai szintű szervezeteket hozott létre – mindennek szükségszerűen tükröződnie kell a Számvevőszék munkájában.

 

Ennek eredményeként a Számvevőszék munkájának eredményei jelentősen bővültek az első működési évében kiadott két véleményhez képest. A Számvevőszék termékportfólióját ma már a következők alkotják: éves jelentések, megbízhatósági nyilatkozatok, különálló éves jelentések, különjelentések, vélemények és állásfoglalások. Az utóbbi években a Számvevőszék nagyobb prioritásként kezeli az uniós szakpolitikák végrehajtási eredményeinek ellenőrzését, valamint a teljesítmény javítását célzó tanácsadást.